Miután ma sikeresen bepusziltam az utolsó Karpackié-met a 24-ből (no nem két nap alatt, 5 hét kellett hozzá), illene kicsit beszélnem róla. Nem a minősége miatt választottam, 129 Ft volt a Profiban darabja, annyiért pedig megérte. Három féle változatával találkoztam kis Hazánkban, ezek színre és ízre is nagyjából megegyeztek, alkoholszázalékukban már kevésbé. Mikor még megveszett egyetemisták voltuk, a szegedi Római körútra jártunk a füstös kis kocsmába biliárdozni, itt találkoztunk eme söröcske három válfajával, a zölddel, amit szinte sohasem ittunk, a fehérrel, amivel kezdtünk és a feketével, amivel bevégeztük. Utóbbit csak lazán "Viharmadárnak" becéztük, mert 9%-os karma igencsak végighasította észlelésünket.

A "prémium minőség" felirat ne befolyásoljon senkit, a Kőbányai és az Adambrau szintje körül értelmezhető a Karpackie, erős műanyag ízével, kissé jellegtelen illatával engem a Kanizsai sörre emlékeztetett elsősorban, a mellékízzel domináló hatást egy erős alkoholos utóíz követ, különösen a fekete esetében. Mire is jó ez a derék folyékony barát? A magasabb alkoholfokú barátokkal be lehet rúgni cefetül, a kicsi meg kellően lenyugtatja az idegeket egy nehéz nap után, de aki az ízéért választ magának nedűt, ne ezt a márkát válassza. És most elsétálok szépen új prédát keresni, mert kifogytunk a boldogságból.